DRIADA Raloxos 30

A raloxifen egy szelektív ösztrogénreceptor-modulátor (SERM), amelyet testépítők és sportolók néha használnak az ösztrogén negatív hatásainak csökkentésére a szervezetben, például a gynecomastia (férfiaknál a mellszövet növekedése) és a vízvisszatartás. A testépítésben a raloxifent néha anabolikus szteroidok ciklusa alatt vagy után alkalmazzák, hogy ellensúlyozzák a megnövekedett ösztrogénszint negatív hatásait. Az anabolikus szteroidok növelhetik mind testosterone , mind az ösztrogén szintjét a szervezetben, és ez ösztrogénnel kapcsolatos mellékhatásokhoz, például gynecomastiához vezethet. Úgy vélik, hogy a raloxifen úgy működik, hogy blokkolja az ösztrogén hatását bizonyos szövetekben, például a mellszövetben, miközben lehetővé teszi az ösztrogén számára, hogy pozitív hatással legyen más szövetekre, például a csontszövetre. Ez segíthet csökkenteni a gynecomastia és más ösztrogénnel kapcsolatos mellékhatások kockázatát.

Használja a DRIADA Raloxos 30-at az orvostudományban

Az ösztrogénpótló terápiát elsődleges vonalbeli megközelítésnek tekintik számos, a nők egészségét érintő állapot megelőzésében és kezelésében. Széles körben ajánlott a csontritkulás megelőzésére és kezelésére, a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás kockázatának csökkentésére, a lipidprofil javítására, a menopauza jeleinek és tüneteinek enyhítésére, valamint az Alzheimer-kór kialakulása elleni lehetséges védelemre.1-3

A raloxifen ösztrogén-agonista hatással van a csont- és lipid-anyagcserére, valamint ösztrogén-antagonista hatással a méh endometriumára és az emlőszövetre. Szövetszelektivitása miatt a raloxifennek kevesebb mellékhatása lehet, mint amit általában az ösztrogénterápia során megfigyelnek. A raloxifen leggyakoribb mellékhatásai a hőhullámok és a lábgörcsök. A gyógyszer alkalmazása a tromboembóliás szövődmények fokozott kockázatával is jár.

Előnyök 

A raloxifen jótékony ösztrogén tulajdonságai közé tartozik az összkoleszterin és az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin szintjének csökkentése, valamint a csontsűrűség növelése. A raloxifent az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) a csontritkulás megelőzésére engedélyezte.

Raloxifen vs. Tamoxifen

A raloxifen és a tamoxifen egyaránt szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM-ek), amelyeket bizonyos típusú emlőrák kezelésére és megelőzésére, valamint a csontritkulás megelőzésére és az ösztrogének negatív hatásainak csökkentésére használnak a testépítésben.

A két gyógyszer között azonban vannak különbségek:

1. Bár mindkét gyógyszer SERM, eltérő hatásmechanizmussal rendelkeznek. A tamoxifen úgy fejti ki hatását, hogy bizonyos szövetekben, például az emlőszövetben az ösztrogénreceptorokhoz kötődik, és blokkolja az ösztrogén hatását. A raloxifen szintén kötődik az ösztrogénreceptorokhoz, de szövetspecifikus hatással rendelkezik, egyes szövetekben blokkolja az ösztrogént, miközben lehetővé teszi, hogy pozitív hatással legyen másokra.

2. A tamoxifen általában olcsóbb, mint a raloxifen, bár a költség olyan tényezőktől függően változhat, mint az adagolás és a biztosítási fedezet.

Összefoglalva, bár mindkét gyógyszer SERM, és hasonló felhasználási módokkal rendelkezik, eltérő hatásmechanizmussal, felhasználási módokkal és lehetséges mellékhatásokkal rendelkeznek, és a gyógyszerválasztás az egyéni körülményektől és a kórtörténettől függ.

Hatások a csontokra

A raloxifen a szervezet ösztrogénreceptoraihoz kötődve fejti ki hatását, ami serkenti az új csontképződést és lelassítja a meglévő csontok lebomlását. Kifejezetten a posztmenopauzás nők csontritkulásának kezelésére használják, mivel a menopauza utáni ösztrogénveszteség a csontsűrűség csökkenéséhez és a törések fokozott kockázatához vezethet.

A MORE vizsgálat, amelyben több mint 7700, csontritkulásban szenvedő posztmenopauzális nő vett részt, megállapította, hogy a raloxifen 30-50%-kal csökkentette a csigolyatörések kockázatát a placebóhoz képest. Egy másik nagyszabású klinikai vizsgálat, a Raloxifene Use for The Heart (RUTH) vizsgálat megállapította, hogy a raloxifen nem növelte a szív- és érrendszeri események, például a szívroham vagy a stroke kockázatát a csontritkulásban szenvedő posztmenopauzális nőknél, ami aggodalomra adott okot a csontritkulás kezelésére használt más gyógyszerek esetében.

A törések kockázatának csökkentése mellett a raloxifenről kimutatták, hogy növeli a csípő és a gerinc csontsűrűségét (BMD). A New England Journal of Medicine című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a három évig raloxifent szedő, posztmenopauzális csontritkulásban lévő nőknél a csípő csontsűrűsége 2,6%-kal, a gerinc csontsűrűsége pedig 2,4%-kal nőtt a placebóhoz képest.

Bár a raloxifen hatékonynak bizonyult a csontritkulás megelőzésében és kezelésében, fontos megjegyezni, hogy nem biztos, hogy mindenki számára alkalmas. Nem szedhetik terhes vagy szoptató nők, akiknek kórtörténetében vérrögképződés vagy stroke szerepel, illetve májbetegségben szenvedők. Mint minden gyógyszer esetében, fontos, hogy beszéljen egészségügyi szolgáltatójával, hogy megállapítsa, a raloxifen megfelelő-e az Ön számára.

Hatások a lipidekre

A raloxifenről kimutatták, hogy bizonyos hatással van a lipidekre, amelyek a véráramban található zsírok. Konkrétan a raloxifen pozitív hatással van a vér koleszterinszintjére.

Tanulmányok kimutatták, hogy a raloxifen csökkentheti az LDL-koleszterin szintjét, más néven a „rossz” koleszterinét, amely a szívbetegségek egyik fő kockázati tényezője. A Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a raloxifen 14%-kal csökkentette az LDL-koleszterinszintet a csontritkulásban szenvedő posztmenopauzás nőknél. Egy másik, az American Journal of Obstetrics and Gynecology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a raloxifen 9,9%-kal csökkentette az LDL-koleszterinszintet a posztmenopauzás nőknél, akiknél fokozott a szívbetegség kockázata.

Az LDL-koleszterinszint csökkentése mellett a raloxifenről kimutatták, hogy növeli a HDL-koleszterin, más néven „jó” koleszterin szintjét is, ami segíthet a szívbetegségek elleni védekezésben. A Journal of Women's Health című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a raloxifen 14,9%-kal növelte a HDL-koleszterinszintet a csontritkulásban szenvedő posztmenopauzás nőknél.

Összességében úgy tűnik, hogy a raloxifen pozitív hatással van a lipidszintre posztmenopauzás nőknél. Fontos azonban megjegyezni, hogy a raloxifen nem első vonalbeli kezelés a magas koleszterinszint vagy a szívbetegségek esetén, és ezekben az esetekben csak egészségügyi szakember irányítása alatt szabad szedni.

Adagolás

A Raloxifen ajánlott adagja általában napi 30–120 mg

Hatások

• Ösztrogénreceptor blokkolása az emlőben
• Növeli az endogén testosteronetermelését. Ez a tulajdonság kevésbé hangsúlyos, mint a tamoxifen és a klomifen, ezért ennek a gyógyszernek nincs értelme PCT esetén.
• Erősíti a csontokat. Javítja a csontok egészségét: A raloxifen segít megelőzni a csontvesztést, sőt növelheti a csontsűrűséget, ami segíthet csökkenteni a törések és a csontritkulás kockázatát.
• Megakadályozza az ösztrogén okozta gynecomastiát
• Csökkent szív- és érrendszeri betegségek kockázata: A raloxifenről kimutatták, hogy javítja a koleszterinszintet és csökkenti a szív- és érrendszeri események kockázatát
• Potenciális kognitív előnyök: Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a raloxifen kognitív előnyökkel járhat, például javulhat a memória és a figyelem, bár további kutatásokra van szükség ezen eredmények megerősítéséhez.

Mellékhatások

• hőhullámok
• Lábgörcsök
• Fokozott vérrögképződési kockázat
• A szürkehályog fokozott kockázata
• Hányinger